I. Fejezet

Egy kisvárosban, ahol nem fúj a nagyvilág szele, játszódik történetünk, mely bemutatja az emberi és állati tulajdonságokat. Főszereplőnk, Benjal Sanyi és családja egy lakókocsiban élnek.

Benjalék eredetileg nemes családból származtak, s nevüket ipszilonnal írták. Igen, a Benyal család akkoriban nagyon gazdag volt. Az akkori Benyal családfő – aki szintén ipszilonnal írta nevét – Benyal Paly bácsy volt. Hatalmas telkén dőzsölve élt, s mit sem törődött 30 gyermekével, kikre dadák hada vigyázott. Egyszer egy évben mozdult csak ki Paly bácsy a luxusból, mégpedig születésnapján. Ilyenkor bement egy kocsmába, és az ott lévő emberek mindegyiket meghívta egy körre. Amikor az 50. születésnapját ünnepelte, úgy gondolta, hogy öt körre hív meg mindenkit. Ő is megivott majdnem egy egész üveg pálinkát, s berúgott. Másnap vérbe fagyva találták, a kocsma melletti árokban.

A dadák abban a hónapban még dolgoztak, mert a vén Paly kifizette őket egy hónappal előre. Külön embere volt a macskája számára, aki szintén maradott még egy hónapot. De amint éjfél lett, borzasztó dolgok történtek. Minden nap egy gyermeke halt meg Palynak, míg végül letelt egy hónap, s a harminc dada az egy megmaradt gyermek mellől elment. Elment a macska számára kirendelt ember is. Az az egy leszármazottja megmaradt Palynak. No meg a macska. Nagy szerencsétlenségére Paly utolsó gyereke nagyon együgyű volt, hat nap, hat óra és hat perc alatt az összes vagyonát elvesztette. Ekkor a nevét is megváltoztatta Benyalról Benjalra. Csak a macskája maradt meg. Mikor a vagyonát elvesztette, éppen június volt, s éppen 18 óra 6 perc. Akkor történt egy megmagyarázhatatlan eset. Benjalék macskája fehér színűről feketévé változott, s elszökött Benjaltól. Azóta se látták.

A Benjalék mindig együgyűen születtek, s voltak azok. Mindig csak fiú született a családban. A mi időnkben is él egy Benjal család. Az öreg Benjal Józsi börtönben ült, szándékosan okozott emberölés miatt, mert olyan idióta volt, hogy komolyan vette, amikor kocsmai cimborája azt mondta, Zoli töri a fejét, hogy meggazdagodjon. Ő meg úgy gondolta, csak segít már neki, akkor lehet, hogy ő is részesül belőle. Részesült is, mégpedig 3 éven keresztül. Felesége, Karva Júlia, éppen hat hónapos terhes volt, s volt egy fiuk is, akit Benjal Sanyinak hívtak. Tény, hogy a Benjalok mindig ostobák voltak, de ilyen idióta fiút ritkán látott a föld. Barátai nem nagyon voltak, mivel nem járt iskolába. Anyja alkoholista volt, és dolgozni sem dolgozott, havi ötvenezer forintból éltek. S amíg anyja kocsmázott, addig Sanyi csak ült, és bámult. Kedvelt szórakozása volt, hogy megszámolja a repedéseket a falon, de mivel csak tízig tudott, ezért tíznél mindig újrakezdte. Néha felnevetett, ha látott egy pókot a falon. Szerette a pókokat, csak nem tudta őket hova tenni. Hiába beszélt hozzájuk, mindig némák maradtak. Ha rájuk köpött, akkor még mozdulni se mozdultak.

Ha anyja távol volt, bement egy kávézóba, és nézte a tévét. Egyetlen jó barátjával, Csöves Petivel szokott még találkozni. Peti árva volt. Semmit nem tudott szüleiről. Önálló életmódot folytatott, emlékei csak három éves korától voltak. Egy favágócsaládhoz költözött be, akik befogadták. Amint öt éves lett, megtanult járni és beszélni, elcsente az összes dolgot, amit tudott, és elmenekült onnan. Egy olyan várost keresett, ami elég kicsi ahhoz, hogy ne halljon a teljesen kifosztott családról, de elég nagy ahhoz, hogy ne vegyék őt észre. Ezért jött Korcsfalvára, ahol Benjalék is laknak. A városka egy kis meredek domb mellett fekszik, ahonnan egy patak csordogál. Peti fönt, a dombon megtalálta a patak eredését, és oda épített egy házikóféleséget. Ha dolgozni kellett, Peti nem kímélte magát, s egy széltől, esőtől védett barlangba építkezett. Fával és kővel dolgozott, s mire tizenkét éves lett, elkészült saját vára. Még fából készült vízvezetéke, és saját pöcegödre is volt.  Egy komfortos, kis lakás, amit egy hajléktalan épített. Innen van a neve is: „Csöves”. Csöves általában lopni szokott, és abból él. A házát senki sem ismeri, csak Sanyi, aki a legjobb barátja. Csövesnek három pisztolya is volt, de tölténye nem. Éjszaka ki akarta rabolni a fegyverkereskedőt, de nem merte. A pisztolyait egy ábécéből szerezte. A kis kínai eladók túl óvatosak, és pisztolyt is tartanak maguknál, de használni nem tudják. Peti óvatos és okos volt, de ahhoz túl lusta, hogy megdolgozzon a pénzért.  Ezért csak rabolt és rabolt, főleg ékszerüzleteket. Kis vackában hatalmas kincset halmozott föl pénzből, és ékszerből. Nem is rabolt már tovább, hanem normális életet élt. Nem akart házat, mert akkor a rendőrök tudták volna, hol lakik. Nem akarta feltűnő dolgokra költeni a pénzét, mert félt, hogy felfigyelnek rá. Szegénynek ugyan nem volt mondható, de a „Csöves ösztön” még mindig élt benne.

Néha meghívta Sanyit horgászni, meg játszani, sőt, enni is csak ő adott neki, napjában kétszer. Sanyi kedvenc étele a vajas kenyér volt, és mindig csak azt evett. Néha sót is tett rá, néha nem, ezért változatosan étkezett. Hála a gazdag Csövesnek. Csöves el is mehetett volna a kisvárosból, s elkölthette volna a pénzét akár három házra is, de nem tette. Megsajnálta Sanyit, s tudta, ha ő nincs, és nem eteti, akkor el fog pusztulni.

Sanyi nem nagyon irigyelte Csövest, mert nem volt neki lakása, de valakit nagyon irigyelt, mégpedig Zsé Dezsőt.

Zsé-ék gazdagok voltak, egy hatalmas villában laktak a város legelőkelőbb részében. Az a rész csak azért volt előkelő, mert az egészet az ő villájuk foglalta el. Ez volt az első ötemeletes ház, amit Sanyi látott, sőt ez volt az első emeletes ház, amit látott. De nem a pénzükért irigykedett Zsé-ékre, hanem mert Zsé Dezsőnek, a gazdag műkincskereskedő fiának volt egy kutyája. Nagyon dagadt kutya volt, nem bírt mozogni sem. Dezső minden nap közvetlenül a szája elé tette a kutyakaját, mert még a házából sem tudott kijönni a kutya. Az egyik nap, amikor a kutya teleette magát, akkor feküdt le. Azóta nem kelt fel. Olyan gazdagok voltak azonban Zsé-ék, hogy a kutya köré húzták fel a kutyaházat. Ezzel a probléma meg is lett oldva, gondolták. Ám a hatalmas birtoktól túl távol volt a kutyaház. A kutyaházat hozzák hátrább? Á, dehogy! A villát hozták előrébb. Sok pénzbe került, de Zsé-éknek volt rá zséjük. Annyit foglalkoztak a kutyával ezután, hogy a kutya jobban tette, ha csak egy helyben feküdt. Még jobban meghízott, és beszorult a kutyaházba. Már nem foglalkoztak vele sokat, csak a cseléd adott neki naponta kétszer is kutyakaját. Vagy Dezső etette. Megpróbált neki trükköket is tanítani, de mozgásképtelensége miatt nehéz volt.

Dezső apja, Zsé Rezső műkincskereskedő volt, felesége pedig egy igazi mágnás. Most éppen külföldi üzleti úton volt a magánrepülőjével. Rezső egy fontos kincset, egy mülobrét fog kapni főnökétől, aminek fel kell majd becsülnie az értékét. A mülobré igazi ritkaság, csak kettő darab van belőle az egész világon. Amit Rezső fog kapni, az az értéktelenebbik. Arany kirakásos, gyémántfejű, hosszúkás tárgy. Még az ókorban a fáraók idejében használták valamire, de hogy mire, azt még nem derítették ki. Egészen eddig azt hitték, hogy csak egy van, de most előkerült a másik is. A másik még nagyobb, és még több cicoma van rajta. A tudósok kimutatták, hogy a rajta talált DNS egyezik Kleopátra DNS-ével. Viszont még mindig nem tudják, hogy mire használják a mülobrét.